Itt most éppen havazik... Nem kicsit... Nagyon... Az idén már nem is először! Gyönyörű!!! Én szeretem a havat... De ennyire azért nem! :-) Vágyakozom már a nyár, a napsütés, a tenger után... Ez most még teljesen elérhetetlennek tűnik, ezért hát idevarázsolom magamnak a hangulatát... Megfestem, kiakasztom a szobám falára, és amikor épp bejövök a fárasztó hólapátolásból, ezt fogom nézegetni... Már a látványa, hangulata is felmelegít!!

Szükséges anyagok, eszközök:

- 3 db üveglap, 13 x 30 cm-es méretben
- üvegkontúr - fekete
- üvegfestékek - színtelen, fehér, zöld, sárga, narancs, piros, lila és kék
- ecsetek, ragasztószalag, szike vagy penge

Minták:

Elkészítése:

A három közül egy kép elkészítésének mozzanatait mutatom meg. Mivel a három kép stílusában és színvilágában nagyon hasonló, ugyanezzel a technikával elkészíthető az egész sorozat. Hogy még egységesebb legyen a három kép, oda is festettem virágokat, ahol az eredetin nem volt! :-)
A kiválasztott képek elkészítése több apró részletben is eltér a klasszikus üvegfestéstől...
Először is kontúroznunk kell, ahogyan mindig... De jelen esetben a kontúrt sem klasszikus módon használjuk. Csak egyes részletek kontúrozása lesz teljes, elválasztó szerepű. Ezek pedig az épületek körvonalai. Ezeket kontúrozzuk meg folyamatos, egyenletes vonalakkal. A fa ágainak meg kontúrozása már nem kell, hogy ilyen tökéletes legyen... Húzzunk csak néhány kesze-kusza ágszerű vonalat oda, ahol a növényzet van. A leveleket, virágokat, árnyékkörvonalakat nem kontúrozzuk meg!

Ha a kontúrvonalak megszáradtak, kezdődhet a festés. Ez is eltérő lesz, az eddig begyakorolttól, hiszen nem vesszük teljes mértékben figyelembe a kontúrokat, azaz nem kontúrtól-kontúrig kitöltünk, hanem maszatolunk ide is oda is, néhol több rétegben egymásra festünk...
Az első lépés az legyen, hogy barna üvegfestékkel fessük meg az árnyékos részeket. Ahol sötétebb az árnyék, ott legyen vastagabb a barna réteg...

Ahol pedig világosabb, oda vékonyabb rétegben vigyük fel a festéket, illetve kicsi sárgával, vagy színtelennel tovább világosíthatjuk.

A faágak köré "tuffolással" = ütögető mozdulatokkal tegyünk kicsi barna foltokat... (Hasznos lehet ilyenkor az ecsetben lévő fölösleges festékmennyiség eltávolításához egy kis üvegdarab, vagy pl. egy cd védő műanyag lapocskára...) Ezek a barna pöttyök a faágak körül is az árnyékot árbázolják.
Az egyik ház falát fessük sárgára, a másikat narancsra. Ahol árnyékot látunk, oda tehetünk kicsi barnát. Ha olyan bénán sikerült a klasszikus színkitöltés, ahogyan nekem, és a vonalon kívülre is került a festékből, akkor azt frissen fültisztító pálcával letörölhetjük! Az előzőekben már barnával árnyékolt járdát is fessük át sárgával, amibe egy icipici csepp narancsot is vihetünk... Ez egész könnyen elérhető úgy, hogy a narancsra festett ház után nem töröljük meg az ecsetet, hanem úgy narancsosan festjük vele a sárgát.

Zöld festékkel, aminek élénk, harsány színét szintén sárgával tudunk tompítani, tuffoljuk meg a fa ágait.

Most pihenőidő következik, mert meg kell várni, hogy az eddig felvitt festékek megszáradjanak. Ez idő alatt elláthatjuk a családot ebéddel, vagy vacsival... :-)
Ha az ebéd elkészült, mindenki jóllakott, és elmosogattunk, folytathatjuk a festést...
A tenger és a kék ég következik. A tengerrel kezdjük, mert az a legsötétebb része a kék háttérnek. Csepegtessünk az üvegre színtelen festéket, és csak egy kis csepp kéket... Ezt dolgozzuk el szép egyenletesre. Ennél a résznél jobb, ha fogpiszkálót, vagy bambuszpálcát használunk a keveréshez. Bár több idő kell hozzá, de a végeredmény szebb lesz, és nem keverjük tele a festéket buborékokkal, amik az ecsetes kevergetésnél bizony előkerülnek. Ha a tenger már gyönyörű, folytathatjuk az éggel. Ugyan ez a technika, csak még kevesebb kék festék szükségeltetik bele. Kimondottan foltosnak kell lennie, hogy szép bárányfelhők alakuljanak ki. A faágak környékére vékonyabb rétegben kerüljön a festék, hogy ne oldódjon bele a kékes színbe a zöld. Ezért a kék és a zöld közötti részeket már ecsettel, azt az üvegre merőlegesen tartva szintén tuffolva fessük. Így vékonyan érintkeznek a szélek.

Újabb pihenőidő következik, amit hasznosan tölthetünk a porszívó és az egyéb takarítóeszközök társaságában... :-)
Ha az ég és a tengerünk teljesen megszáradt, készülhetnek a virágok. Ezt is tuffolásos módszerrel végezzük. A próbaüvegen, vagy akár egy kupakban keverjünk össze fehér, és egy pici piros festéket. Ebbe mártogassuk az ecsetet, és kicsit ütögessük a próbaüveghez, hogy a fölösleges festékmennyiséget eltávolítsuk az ecsetből,

majd ugyanezzel a mozdulattal fessük fel a virágokat. Lila festékkel tuffoljunk kevés sötétebb foltot a virágokba. Ez előtt ne töröljük meg az ecsetet, mert így benne marad a fehéres rózsaszín, és nem lesz annyira vad a lila szín sem. Ezután megtörölt ecsettel még egy kicsi fehéret is tuffoljunk közé.

A festéssel tulajdonképpen el is készültünk!
Biztos sokakban felmerült már a kérdés, hogy miért nincs "kerete" a képnek? Azt miért nem kontúroztuk meg? Elárulom: ide az általam oly nagyon kedvelt öntapadós ólomcsíkot terveztem. De ugye ember tervez, hobbybolt végez, nem kaptam csíkot. A cikket viszont vártátok (remélem) ezért nem várhattam tovább... Megoldottam a kérdést szikével. Egy vonalzó mellett lekapartam a széleket egyenesre..

Ha ezt tudom előre, akkor körbe kontúrozom, vagy ragasztószalaggal körberagasztom a leendő kép körvonalait, amit festés után óvatosan lehúzhatok... De a kreatívságnak épp az a lényege, hogy váratlan helyzeteket, utólag is, tervektől eltérően meg tudjunk oldani...

Élvezetes alkotóperceket kívánok mindenkinek, aki megfesti ezt a hangulatos sorozatot!

Készítette:
Által Anikó
aniko.altal@gmail.com
www.uvegvarazs.5mp.eu